A magyarság lelki egysége - Ravasz László,Pester Lloyd,Kelemen Krizosztom,Jelenések Könyvében, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A magyarság lelki egysége

2009-11-14 19:52:21, szombat

	Ravasz László: A magyarság lelki egysége A Pester Lloyd karácsonyi számában rendkívül jelentős cikk jelent meg Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát tollából "A magyarság lelki egysége felé" címmel. Bármilyen témáról nyilatkozzék is Kelemen Krizosztom, szavára az egész ország felfigyel. Mennyivel inkább figyelmet érdemelnek hát gondolatai, ha a legizgalmasabb, leglényegesebb és legkényesebb magyar témák egyikéről szól, arról, hogy miként lehetne a magyar lélek azon egységét helyreállítani, mely a 16. század egyházi válságában kettészakadt. Nem kutatja , hogy a szakadásért kit terhel a felelősség, hanem, hozzánk hasonlóan, ezt a kérdést a történészekre bízza. Sokkal inkább azt vizsgálja, hogy a lelki egység helyreállítása mi módon lehetne elképzelhető. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan komoly magyar ember, aki ezt a tervet túlzónak tartaná, s azzal térne napirendre a dolog fölött, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Jóllehet valóban nem csinál, de talál társakat magának, és a többi fecske érkezését, a nyár ígéretét vetíti előre. A kérdés jellegéből következik, hogy - legalábbis egyelőre - nem lehet végleges és konkrét válaszokat adni. Egy összetört kristálypalotát nehezebb összerakni, mint eredetileg felépíteni. Az egyház megosztottsága egy majdnem kétezer éves történelmi folyamat eredménye, s az egység helyreállításához legalább másfél évezred szükségeltetik, ha feltesszük, hogy az újjáépítéshez ugyanannyi idő kell, mint a szétromboláshoz. Jelenleg a keresztyén egyház három nagy egységből áll, melyek mind a keresztyének egy-egy csoportját foglalják magukban, s alapjában mind a hárman jogot formálnak az egyetemességre. Ezek: a római katolicizmus, az ortodox katolicizmus, az evangéliumi katolicizmus. Világméretekben tehát ezek közösségéről és egységéről volna szó. Igaz, hogy minket s az illusztris szerzőt is elsősorban a római katolicizmus és az evangéliumi katolicizmus érdekli, de a történelemből világosan látjuk, hogy a keresztyénség nagy kérdései mindig világméretekben jelentkeztek, s ezeket az egyes országok egyedül képtelenek voltak megoldani. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a keresztyénség egységének helyreállítására tett eddigi kísérletek nem érték el céljukat. Ennek nem csak az volt az oka, hogy mind a három katolicizmus úgy képzeli el az egységet, hogy a másik kettő átpártol az ő álláspontjához, ami kultúránk rétegződése miatt eleve lehetetlen, hanem az is, hogy az egységtörekvések gyakran nem a nagyobb egység irányába hatottak, hanem az egyes nagyobb egyháztesteken belül külön irányzatokhoz, esetleg szakadásokhoz vezettek vagy legalábbis azzal fenyegettek. Ha két egyház egyesül, akkor rendszerint három lesz a kettőből, mert csak egy-egy rétegük fogadja el az egyesülést, s a többiek még keményebben ragaszkodnak különállásukhoz. Nem dönthető el, hogy vajon nem azok-e a buzgóbbak, hûségesebbek, komolyabbak és keresztyénebbek, akik öröklött hitükhöz és évszázados különállásukhoz ragaszkodnak. De azért is nehéz ez a kérdés, mert nincs előttünk világosan az út és a módszer, melynek követése célhoz vezetne minket. Nem választhatjuk az ismerős utat, mely abból indul ki, hogy az isteni mag, minden vallás közös lényege azonos, mert valamennyi Isten létének felismeréséből és szolgálatából, a lélek halhatatlanságából és a legfőbb Jó eszméjéből áll, s minden, ami ezen felül van a papok találmánya s idegen betoldás. Ezt a felfogást ismerjük a 18. század religio naturalisából, amely még vallásnak (religio) is gyenge volt, nem hogy keresztyénségnek. Ezért a tanért egyetlen egyház sem lesz hajlandó a Szentháromságról, Krisztus királyságáról, a Szentlélek munkájáról vagy az egyház édesanyai szolgálatáról szóló hittételeit feláldozni. A gyakorlatban bizonyos misztikus-pietista vallási mozgalmak vezetői próbálkoztak az egység létrehozásával. Szerintük a keresztyénség lényege a Krisztussal való élő kapcsolat, s ha ez fennáll, tökéletesen mindegy, hogy ez a személyes hit, amely igazán csak az egyformán gondolkodók kis közösségében élhető meg, mely egyház külső keretei között talál magának kifejezési formát. Végül azt is leszögezhetjük, hogy a lelki egység abból a teológiai erőkifejtésből sem jöhet létre, melynek keretében tiszteletreméltó tanult emberek tudományos módszerekkel próbálják meghatározni az egyes keresztyén egyházakban lévő közös és eltérő tulajdonságokat, s azt, hogy ezek az elemek hogyan viszonyulnak mennyiségileg és minőségileg egymáshoz. Ez nem sikerülhet, mert egyetlen vallás sem született még valamely teológiából. Bármely vallás csak inspiráció hatására jöhet létre, s egy teológia pedig csak vallási meggyőződésből. S azért sem sikerülhet, mert a tudományos megismerés természeténél fogva különbséget tesz, míg összefoglalni, integrálni csak a szenvedélyes meggyőződés, a nagy Pathos képes. S végül azért sem sikerülhet, mert nagy kérdés, hogy mindaz, amit tudósok szobájukban kigondoltak, képes-e az emberek szívét megnyerni s követőket vonzani. Sok jel van arra, hogy ezek a finom tudományos különbségtételek a hívő embereket nem érdeklik, a közömböseket és hitetleneket pedig még úgyse. Mindezek ellenére sem szabad az Egyház egyesítésének reménységét feladni. Nem adható fel, mert szükséges. A keresztyénséget olyan erős szellemi irányzatok fogják megtámadni, melyhez képest a gnoszticizmus vagy éppen az iszlám csak gyenge fuvallat. Szükséges, mert valamennyi egyházban a közömbösök vagy tagadók száma igen magas. Az a körülmény, hogy ezeket a nézeteket a mai korszellem sokfelé nem teszi magáévá, sőt a legmerészebb kijelentéseket esetleg külső erőszakkal el is nyomná, ne hitesse el velünk, hogy minden megkeresztelt egyháztag lelkében is keresztyén. Berkeinken belül, a felszín alatt tömeges méretû pogányság terjeszkedik, s bármikor megtörténhet, hogy Krisztus királysága ellen emeli fel a fejét, mint a "hétfejû állat" a Jelenések Könyvében. Harmadszor azért szükséges az egység, mert hiába más, átfogó kérdésekben is szörnyû veszedelmet okozhat. Eljöhet az az idő, amikor a magyarság élethalálharcában dupla erőket vethetne be, ha belső békéjét és lelki egységét felekezeti ellentétek· nem gyengítik. Eljöhet az idő, hogy a nyugati kultúra és a keresztyén humanizmus védelme érdekében óriási előnyt jelentene, ha a védelmezők tábora egységesebben ítélné meg az élet végső nagy szellemi kérdéseit. Nemcsak szükséges azonban (az egység), hanern lehetséges is. Lehetséges, mert minden. egyház egybehangzóan vallja, hogy Krisztusnak csak egy egyetemes egyháza lehet. Az una sancta catolica ecclesia az egész keresztyénség által elfogadott alapvető hittétel, mert gyökerei a közös kijelentés mélyére nyúlnak vissza. Ha tehát az egyházak egységéről beszélünk, Krisztus tanításainak alapján állunk, s amikor az egységet munkáljuk vagy lehetőségeit kutatjuk, az Õ parancsának engedelmeskedünk. Milyen lépéseket tehetünk ebben az irányban? Az első lépés: bûnbánatot kell tartanunk. Nem szabad egymást vádolnunk, hanem magunkat. Ne azt vizsgáljuk, hogy milyen mértékben hibás a másik az egyházszakadásban, hanem sokkal inkább azt vizsgáljuk meg, hogy nem vagyunk-e mi is felelősek ezért. Ezt a felelősséget nekünk is viselni kell, hiszen a szakadás nem egyes tévelygők vagy emberi hibák következménye, hanem a megromlott emberi lélek nyomorúságának, az öröklött bûnnek az eredménye. Ebből a mélységből nincs szabadulás mindaddig, amíg bûneink felismerése, megvallása és megbánása s a jóvátételre tett szent fogadalmunk elő nem készítenek minket arra, hogy vétkeinket az örök kegyelern elfedezze. Második lépés lenne a lelki egység szükségességének felismerése és kinyilvánítása, megvallása annak, hogy magunkban nem vagyunk elégségesek, hogy a másik fél hiányzik nekünk, hogy csak az Egésznek van jogosultsága s mi csupán egy rész vagyunk. Meg kell értenünk az igazságot, hogy csak együtt tölthetjük be szent elhivatásunkat. A harmadik lépés az lehetne, hogy egymás jobb megismerésére törekszünk, s megpróbálunk egymásra figyelni. Valamennyi keresztyén egyházban hitvédelmi nézőpontok szerint történik a lelkipásztorok képzése. Ez azt jelenti, hogy a saját tanítások igazságáról való meggyőződés együttjár a más egyházakéinak a visszautasításával és elvetésével. Eddig rendben is van a dolog. De egészen más lelkiséget hordozna az új lelkigondozói generáció, ha tanulmányai arról győznék meg, hogy a másik fél tanítói sem nem buták, sem nem ördögi tévelygést tanítók hanem arra az álláspontra jutna, hogy a másik közösség szentjei és atyái hatalmas erőfeszítéssel közelítették meg az Igazságot, s éppen az a kicsi távolság, ami a cél elérésétől jóllehet elválasztja, az a többlet, amivel az ő saját egyháza rendelkezik, s így válik igazságuk igazán teljessé. De nem csak egymás tanait kellene jobban megismernünk és tisztelnünk, hanem egymás személyiségét is - a kritika jogának teljes fenntartásával. A társadalmi élet nem lehet egészséges ott, ahol két keresztyén lelkész, tanító vagy népnevelő ellenséges pillantással méregeti egymást s a mind fagyosabbá váló személyes találkozásokat kerüli, miközben mindketten tüzes magyarok, hívő kereszryének, szellemes emberek, s ugyanannak a keresztyén kultúrának tanult ismerői és továbbadói. Ha ezen a területen bátor léptekkel előrehaladunk, ha nem félünk egymástól, a saját szent meggyőződésünket azzal a felismeréssel is megtiszteljük, hogy egy, a miénkkel ellentétes tanítás meghallgatása vagy elismerése saját hitünket nem hogy nem veszélyezteti, sőt erősítheti: akkor kísérelhetjük meg, alapelveinkhez való teljes ragaszkodásunk kinyilvánításával, megállapítani, hogy a keresztyénség általános tanításaiból a mai világhelyzetben, a magyar adottságok figyelembevételével, összeállítható-e egy olyan közös program, mely minden magyar keresztyén számára elfogadható. Ezen a területen nagyon örvendetes meglepetésekben lehet részünk. Bizonyos látszatot módosíthatunk, bebizonyosodhat, hogy nem vagyunk olyan rosszak, mint a hírünk, s az is lehet, hogy olyan kérdéseket, melyek eddig elválasztottak egymástól, jelentéktelennek találunk majd. Elképzelhetőnek tartom, hogy az ilyen kérdéseken túl, mint a kereszt, a felekezetváltoztatás, az egyházfegyelem gyakorlása, a házasságkötés és a válás szabályozása, még sok olyan ponton is találkozhatunk, melyet ma még elképzelni sem tudunk. A katolikus egyház a keresztyénség szociális jellegû tanításait egy nagyszerû rendszerben foglalta össze. Az evangéliumi teológia is feldolgozta ezeket, s ha nem is foglalta egységes rendszerbe, de az alapelveket, s ezen alapelveknek az általános szocialista és szociáldemokrata tanokhoz való viszonyát tisztázta. Az eredmények összevetéséből világossá válhatna, hogy jóllehet az elméleti alapok, nevezzük teológiai anyaméhnek, melyekből minden elmélet származik, másfélék s gyakran élesen különbözőek, de a konkrét feladatok területén teljes egyetértés lehetséges. Hogy a házasság szentség vagy nem, teológiai kérdés, de hogy egy faluban az egykézés ellen mit tehetünk s milyen törvényes intézkedések szükségesek, olyan kérdés, melyben tökéletesen egyetérthetünk. Az egyházról szóló tanításunk különböző, de az egyházi iskolák és az államhatalom viszonya közös problémánk. Közös munkával itt jelölhetnénk ki a lehetőségek határait és a követendő út irányát. Ha valóban nekilátnánk ennek a dolognak, s látnánk a jelentkező áldásokat, mindjárt csodálkozva tekintenénk vissza arra az időszakra, amikor az élet minden kínlódása közepette sem tettünk kísérletet erre. Végezetül: mindezek a dolgok azok, amikért imádkoznunk lehet. Az egységhez vezető utat a felismerés keresheti, a jó akarat támogathatja, de csak imádsággal lehet a célt elérni. Imádkozhatunk már akkor is, ha még az első lépést meg sem tettük és azután is, sőt akkor kell igazán, ha az első kísérletek után kudarcok érnek minket. Különösen fontos, hogy imádkozni tudjunk egy olyan dologért, amely éppen nagysága miatt világi mértékkel lehetetlennek tûnik. Ez által valljuk meg, hogy Isten ügyéről van szó, melyet saját erőnkből nem végezhetünk el, hanem ajándékként kaphatjuk meg Tőle, ha szívünk alkalmas rá, s így Övé minden dicsőség. Az imádkozó lélek így fedezi majd fel a nagy titkot, hogy ez az egység tulajdonképpen már kezdettőI fogva jelen van, csak szemeink elől rejtve. Úgy van jelen, mint ahogy a téli álomba merült erdő gyökereiben, ágaiban, rügyeiben a tavasz mûködik. Úgy van jelen, mint ahogy az elvetett gabonamagban eljövendő tavaszok kalászai rejtőznek. Úgy van jelen, mint ahogy a földi élet látható, relatív, törött világa mögött és azon túl, a hit számára, a láthatatlan világ dicsőséges rendje rejtőzik. Úgy rejtőzik, mint az emberi nem tagadhatatlan fizikai és szellemi egysége az emésztő gyûlölet, a rablóvárak, erődítmények, a szörnyû ellentétek omladékaiban. És ami a legcsodálatosabb az egészben: ha két vagy három ember felismeri ezt a titkot, akkor bennük s abban amit látnak és mondanak, a láthatatlan és megígért egység egy szempillantásra létrejön, mint a leendő megvalósítás részszerinti záloga. Ezért volt a pannonhalmi főapát nagyszerû tanúságtétele kedves karácsonyi szolgálat. Az általa keltett visszhanggal már egy részét meg is valósította annak, amit megígért vagy megjósolt.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: egységtörekvések, különbségtételek, szociáldemokrata, szükségességének, tiszteletreméltó, engedelmeskedünk, szentháromságról, jelentéktelennek, helyreállítására, legcsodálatosabb, keresztyénségnek, különállásukhoz, világhelyzetben, keresztyénséget, szétromboláshoz, keresztyénebbek, szempillantásra, bebizonyosodhat, tulajdonságokat, világméretekben, meglepetésekben, kristálypalotát, szükségeltetik, legizgalmasabb, leglényegesebb, találkozhatunk, lelkipásztorok, elválasztottak, helyreállítani, egyházfegyelem, összeállítható, létrehozásával, elhivatásunkat, kinyilvánítása, egyháztesteken, megosztottsága, magyarság lelki, egész ország, magyar lélek, történészekre bízza, lelki egység, tervet túlzónak, dolog fölött, többi fecske, nyár ígéretét, kérdés jellegébõ, összetört kristálypalotát, egyház megosztottsága, majdnem kétezer, egység helyreállításához, újjáépítéshez ugyanannyi, keresztyén egyház, Ravasz László, Pester Lloyd, Kelemen Krizosztom, Jelenések Könyvében,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]